Hírek
Birkózó hősök a színpadon
Módos Péter, olimpiai bronzérmes, Lőrincz Tamás, olimpiai ezüstérmes, Kiss Balázs világbajnok, Bácsi Péter Európa bajnok birkózók ültek a művelődési ház színpadán, Bacsa Ferenc, az utánpótlás vezetője, a válogatott edzője, Bacsa Péter nemzetközi bíró, a magyar bírói bizottság elnöke, Sztruhács György, szövetségi kapitány kíséretében, és lelkesen beszéltek sportpályafutásukról, a csúcsra vezető útról. A közönség soraiban foglalt helyet még Takács Ferenc, aki a válogatott edzője, Lőrincz Viktor, európai bajnoki bronzérmes és a legújabb egyetemi világbajnok, Kozák István.
Balról: Bacsa Péter, Bacsa Ferenc, Sztruhács György, Kiss Balázs,Bácsi Péter, Módos Péter és Lőrincz Tamás
Mindannyiukat az „Olimpikonok Dorogon" rendezvénysorozat keretében látta vendégül a „Birkózás városa". A kitüntető címet már két éve kaptuk, melyről megemlékezett Dr. Tittmann János polgármester is köszöntőjében: „Nem kell magyarázni, hogy miért szeretjük a birkózást: tavaly a szakosztályok országos pontversenyét a dorogiak megnyerték, legutóbb pedig Puksa Ferenc és Fekete Zoltán veterán világbajnoki bronzérmes lett, Rajos Csaba veterán világbajnoki címet szerzett. A bajnokok példaképek lehetnek bárki számára, akiket lehet követni."
A köszöntő után video felvételeken mutatták be Lőrincz Tamás és Módos Péter életútját és elevenítették fel a londoni olimpiai záró meccsük legfontosabb pillanatait.
Azután a versenyzőké lett a szó. Megtudhattuk, hogyan vezetett az útjuk az éremhez. Mennyit edzettek, ebbe hogyan fér bele az iskola, a család. Kiemelték a klubhűség fontosságát: mindegyik versenyző a mai napig a nevelő klubjánál van leigazolva.
Lőrincz Tamás ezüstérmes kezdte a beszámolók sorát. Megtudhattuk, hogy hét évesen kezdett Cegléden birkózni, majd 13 évesen került Pestre, a Mr. Tus Birkózó Iskolába. A hirtelen heti nyolc-kilenc edzés jelentette az első mérföldkövet az életében. A korosztályos versenyeken nem jöttek az eredmények, de egy kitartó, munkás időszak után, 2006-ban először lett érmes juniorként. Újra csendesebb évek, és komolyabb sérülések következtek a 2008-as pekingi olimpiáig. Ott nem a várakozásoknak megfelelően szerepelt. Újabb munkás négy év vezetett Londonig. Ami nem volt könnyű számára, mert a kvalifikációs változások nagyon megnehezítették a kijutást. Súlycsoportonként 19 ember vehet részt az olimpián az egész világból. Tamás Londonban élete legjobb formáját hozta, és úgy alakult számára minden, ahogy már nagyon régen elképzelte. Itt kijött minden tudás, ami benne volt. Nagyon örül az ezüstéremnek, a döntőnek, de bízik abban, hogy kap lehetőséget a sorstól és magától is, hogy végre olimpiai aranyat szerezzen.
Módos Péter családjában a birkózás hagyomány, a nagypapa és a nagybáty is ezt a sportot űzte. Szigetváron kezdett, négy évesen, a nagypapa kezei alatt. A teremben nőtt fel, ott is ragadt. Sosem erőltették számára a birkózást, talán ezért szerette meg. Nem szidták le, ha kikapott egy versenyen. A család mindig mellette állt. 13 évesen került Pestre a sportiskolába. Mai napig Takács Ferenc, Sztruhács György és Bacsa Ferenc készítik fel. Őkalapozták meg a mostani sikert is. Sok sérülés érte őt is: már Pekingbe is kijutott, de vérmérgezés miatt nem tudott elutazni. Hosszas rehabilitáció, váll és térdműtét következett, egy évébe került, hogy visszatérjen a szőnyegre. Sok bíztatást, segítséget kapott ez idő alatt. Tavaly is sérülések hátráltatták, de meglett az olimpiai kvóta. Nagy reményekkel vágott neki Londonnak. Lőrincz Tamással együtt úgy gondolják - akivel szinte testvérek, régóta szobatársak -, a mostani érem csak egy állomás a végső cél, az aranyérem felé vezető fáradtságos úton.
Megszólalt még Bácsi Péter is, aki már húsz éve a Fradi versenyzője. Neki rosszabbul sikerült az olimpia, sérülés miatt nem tudta sikeresen befejezni a szereplését, de reméli, hogy tud még érmeket szerezni.
A korai sikerek és az utána jövő kudarcok túléléséről beszélt Kiss Balázs világbajnok, aki sportos családban nőtt fel. Édesapja vízilabdázott. Balázs a BVSC-ben kezdett, de eleinte úszott, majd vízilabdázott, ám nem volt hozzá érzéke. Mackós alkatú volt már akkor is, és otthon játékból szívesen birkózott. Így jutott el 9 éves korában a birkózó terembe. Hamar sikeres lett, melyet szorgalommal ért el, és talán fejlettebb is volt kortársainál, ami jó alapot adott neki. 15 évesen már serdülő világbajnoki címmel büszkélkedhetett. Ekkor dőlt el, hogy élsportoló lesz. Kezdetben nem ez volt a célja. Csupán az volt a fontos neki és családja számára is, hogy mozogjon, csináljon valami egészségeset, kerüljön jó közegbe, legyen jó fizikuma, és embert faragjanak belőle. A felnőtt mezőnybe kerülve rá is csendesebb évek köszöntöttek, kemény, dolgos, szürke hétköznapokkal. Kezdetben nem jöttek az eredmények. Végül 2006-től ívelt felfelé karrierje. Ekkora alakult ki az igazi magyar „rakkolós stílusa" is, mely az állóképességre alapoz. 2009-ben felnőtt világbajnok lett. Egy pechszéria miatt három olimpiáról maradt le, mindig az utolsó pillanatban. Mégsem adta fel, már ő is készül a Rio-i olimpiára.
A sportolók után az edzők oldaláról is megismerhettük ezt a kivételes világot. Bacsa Ferenc vette át a szót, akit Dorogon nem kell senkinek sem bemutatni: itt kezdett birkózni, itt volt edző nagyon sokáig. Most már a fővárosban a Mr. Tus Birkózó Iskolában dolgozik. Visszaemlékezett arra az időre, mikor elkezdték „összeszedni" a gyerekeket Kismóni tanár úr segítségével, és ennek köszönhetően nőtt ki a kezük alól Rajos Csaba, Puksa Ferenc, Gál Tamás, Farnadi Péter, Kövecs Károly, Kismóni János. Ám az csak egy dolog, hogy ki milyen birkózó, a lényeg, hogy ki milyen ember lesz, mire viszi az életben. Akiket felsorolt, azok mind helyt állnak saját területükön.
Rajos Csaba "friss" veterán világbajnok dedikál
Bacsa Ferenc elmondta magáról, hogy könyörtelen edző volt. De szükség is van a szőrös szívűségre, mert nem könnyű a tanulás és sok edzés egyszerre a gyerekeknek. Nem mindenki bírja napról-napra a 6-8 km futást, a lépcsőzést, akár mínusz tíz fokban, hóesésben is. Sok „sztorit" mesélt tanítványairól, akik igazi művész lelkek.
Zárásként elmondta, hogy egy fiatal birkózó pályafutását lassan kell felfuttatni, hogy lassan is záruljon le. Az ifjai most érnek a csúcsra, a következő négy évben, így Rio-ban beérhet a sok munka, fájdalom, lemondás gyümölcse.
Az élménybeszámolót hallgató gyerekeknek azt kívánta, hogy ez a délután legyen kedvcsináló ahhoz, hogy sportoljanak, vagy akár zenéljenek, művészkedjenek. Mert ez mind olyan, mint hab a tortán. A lényeg, hogy a testét és a lelkét eddze meg, művelje ki minden gyerek, mert akkor lesz értékes felnőtt kora, és öregkorában lesz mire emlékeznie, lesz mibe kapaszkodnia.
A beszélgetés érdekes része volt még Bacsa Péter bíró beszámolója, akinek ez már a második olimpiája volt döntnökként. Szerinte sikeres volt a bírók munkája, mert nem volt botrány, vita. Számára is nagy élmény volt figyelemmel kísérni a fiúk meccseit.
Kozák István egyetemi világbajnokot is elkapták egy szóra
A színházteremből kivonulva felpezsdült a hangulat: autogramért és közös fotóért szaladgált a hallgatóság nagy része, hogy miután mindenkit „levadászott", a bálterembe siessen, és élőben figyelje, amint a két olimpiai érmes, Lőrinc Tamás és Módos Péter különleges fogásokat, gyakorlatokat mutatnak be a birkózó szőnyegen mindenki nagy megelégedésére.
Lőrincz Tamás és Módos Péter Bacsa Ferenc utasításait figyeli
Az olimpikonok a szőnyegen
