A DOROGI ÓVODÁZTATÁS ELSŐ ASSZONYAI VOLTAK
Hírek
Kultúra
2014. máj. 12.
A DOROGI ÓVODÁZTATÁS ELSŐ ASSZONYAI VOLTAK
„Dorog a 30 éves város" programsorozatához kapcsolódva bensőséges hangulatú délutánt szerveztek Szrnka Anna vezetésével a Zrínyi óvodában május 8-án. Kovács Lajos Az óvodáztatás kezdetei Dorogon címmel legújabb kutatásaiba avatta be az érdeklődő óvónőket, intézményvezetőket és a képviselő-testület tagjait. A megjelenteket dr. Tittmann János polgármester köszöntötte.
Kovács Lajos a szénmedence központjában, Dorogon a millennium és a századforduló egyik legégetőbb problémájáról, a magyar nyelvű oktatás sikeres megteremtéséről és a nyelvi alapokat biztosító óvodáztatásról tartott előadást a város óvodapedagógusainak. Számos akadálya volt mindkét kérdés megoldásának: a nemzetiségi településeken saját anyanyelvéhez ragaszkodott a török kor után betelepült német és szláv nyelveken beszélő lakosság, a szegénység akadályozta az oktatási intézmények felépítését, a bányák pedig az 1900-as évek elején sorra a vízbetöréseknek estek áldozatul. 
Két asszony mégis személyes példát mutatott a nehézségek elleni küzdelemben. Róluk emlékezett meg a szakmai fórumon Kovács Lajos helytörténész, nyugalmazott iskolaigazgató.
Fáy Rózsika óvónő sugárzó egyéniségével nemcsak a kisgyermekeket, de a családokat is meg tudta nyerni a magyar nyelvtanulás ügyének, néhány éves működése is mély nyomokat hagyott a dorogiakban. Az óvodai program szakmai felügyelői „mintapedagógusként" beszéltek róla, kitüntetésekkel halmozták el, példaként állítva minden község tanítói és óvónői elé. A hiányzó óvodaépület miatt azonban megszakadt ez a pályaív, az ideiglenes óvodát bezárták, a tehetséges fiatal nő pedig, családot alapítva el is szakadt végleg sikeresen művelt szakmájától és Dorogtól. Nagy vesztesége volt ő a település, de a vármegye óvodapedagógia-történetének is. 
1906-ban egy özvegy, gyermektelen asszony, Holdampf Albertné Halász Alojzia mutatta meg Dorogon, hogy a szakmán kívülről is, jótékony kezdeményezéssel hogyan lehet megoldani a legnehezebb gondokat. Halála előtt rendelkezett egy alapítványról, amely hagyatékának elárverezése után végre felépítette a hiányzó kisdedóvó intézményt a bányászközségben. A magához térő bányatársulatok révén Dorog - ismét a szénmedence központjává válva - immár az óvodák és iskolák ügyét is rendezni tudta. 1911-től a fő utca épületében gondoskodtak a kisgyermekes családok segítéséről. Az épület pedig később - helycserével, majd bővítéssel - a községi iskola (ma a Zrínyi Ilona Általános Iskola) otthonává válhatott. Az utód intézmények máig eredményesen működnek.
A két életpálya talán keresztezte egymást, de igazán nem találkozhatott. S ez a várostörténet egyik sajnálatos vesztesége. A 30 éve várossá nyilvánított Dorogon, a szakmai nap keretében Kovács Lajos helytörténész előadásával mégis azt a hitet erősítette, hogy sokféle (szakmai, vagy éppen anyagi) tehetséggel jól lehet szolgálni ugyanazt az ügyet. Nagyobb körültekintéssel pedig a legjobb erőket is találkozásra, összefogásra lehet ösztönözni.
Kovács Lajos a szénmedence központjában, Dorogon a millennium és a századforduló egyik legégetőbb problémájáról, a magyar nyelvű oktatás sikeres megteremtéséről és a nyelvi alapokat biztosító óvodáztatásról tartott előadást a város óvodapedagógusainak. Számos akadálya volt mindkét kérdés megoldásának: a nemzetiségi településeken saját anyanyelvéhez ragaszkodott a török kor után betelepült német és szláv nyelveken beszélő lakosság, a szegénység akadályozta az oktatási intézmények felépítését, a bányák pedig az 1900-as évek elején sorra a vízbetöréseknek estek áldozatul.
Két asszony mégis személyes példát mutatott a nehézségek elleni küzdelemben. Róluk emlékezett meg a szakmai fórumon Kovács Lajos helytörténész, nyugalmazott iskolaigazgató.
Fáy Rózsika óvónő sugárzó egyéniségével nemcsak a kisgyermekeket, de a családokat is meg tudta nyerni a magyar nyelvtanulás ügyének, néhány éves működése is mély nyomokat hagyott a dorogiakban. Az óvodai program szakmai felügyelői „mintapedagógusként" beszéltek róla, kitüntetésekkel halmozták el, példaként állítva minden község tanítói és óvónői elé. A hiányzó óvodaépület miatt azonban megszakadt ez a pályaív, az ideiglenes óvodát bezárták, a tehetséges fiatal nő pedig, családot alapítva el is szakadt végleg sikeresen művelt szakmájától és Dorogtól. Nagy vesztesége volt ő a település, de a vármegye óvodapedagógia-történetének is.
1906-ban egy özvegy, gyermektelen asszony, Holdampf Albertné Halász Alojzia mutatta meg Dorogon, hogy a szakmán kívülről is, jótékony kezdeményezéssel hogyan lehet megoldani a legnehezebb gondokat. Halála előtt rendelkezett egy alapítványról, amely hagyatékának elárverezése után végre felépítette a hiányzó kisdedóvó intézményt a bányászközségben. A magához térő bányatársulatok révén Dorog - ismét a szénmedence központjává válva - immár az óvodák és iskolák ügyét is rendezni tudta. 1911-től a fő utca épületében gondoskodtak a kisgyermekes családok segítéséről. Az épület pedig később - helycserével, majd bővítéssel - a községi iskola (ma a Zrínyi Ilona Általános Iskola) otthonává válhatott. Az utód intézmények máig eredményesen működnek.
A két életpálya talán keresztezte egymást, de igazán nem találkozhatott. S ez a várostörténet egyik sajnálatos vesztesége. A 30 éve várossá nyilvánított Dorogon, a szakmai nap keretében Kovács Lajos helytörténész előadásával mégis azt a hitet erősítette, hogy sokféle (szakmai, vagy éppen anyagi) tehetséggel jól lehet szolgálni ugyanazt az ügyet. Nagyobb körültekintéssel pedig a legjobb erőket is találkozásra, összefogásra lehet ösztönözni.
