Hírek
ÚJ HAZÁJUKBÓL ISMÉT HAZALÁTOGATTAK AZ ELSZÁRMAZOTT DOROGIAK
November 1-jén - közel húsz éve már - mindig többen érzik úgy az egykori dorogiak közül, hogy haza kell térni, találkozni kell egymással, körül kell nézni a szülőföldön, sokan magukkal hozzák közeli hozzátartozóikat is, akik talán nem is kötődnek szoros szálakkal a bányászhagyományokat ápoló kisvároshoz.
A két évtized alatt nemcsak a látogatók száma szaporodik, de változik a főszervezők lelkes csapata (mostanában Várkövi Pubi és kedves felesége, Erzsike telefonál, levelez, keresi a támogatók baráti kéznyújtását), és - sajnos - rendszeres napirend a százegynéhány résztvevő számára az örökre eltávozottak névsorának szomorú emléke előtt a néma főhajtás.
Erzsike minden részletre odafigyelve bemutatta a művelődési ház új igazgatóasszonyát, Cselenyákné Cservenka Ritát, aki - elődeinek gyakorlatát követve - barátságos környezettel, készséges munkatársakkal fogadta a vendégeket. Többen a temetőből érkeztek, mások arra készültek, hogy a találkozó után keressék fel elhunyt szeretteik dorogi sírját.
Kovács Lajos helytörténészt is sokan ismerték már a résztvevők közül, hiszen évek óta ő az, aki vetített képes előadás keretében mutatja be a városban történt változásokat. Ezúttal a volt bányakaszinó épületének históriáját, a benne újjászületett városi könyvtár felújításának éves történetét ismertette a hazalátogatókkal. Szólt emellett az évfordulókban gazdag 2014. év dorogi kiadványairól, az önkormányzat, Dorog Város Barátainak Egyesülete és a bányászzenekar jubileumi könyveiről. A vendégek szép számban érdeklődtek a kötetek iránt ugyanúgy, mint a Dorogi Galéria aktuális kiállítása, vagy Herczeg Ferenc bányásznapon felújított (90 éve a bányakaszinóban bemutatott) Két ember a bányában című színműve iránt.
A közösen elköltött ebéd után kisebb csoportokban folytatódott a délutánba nyúló beszélgetések sora. Egymást kereső, egymásra ismerő régi barátok, utcabeliek, munkatársak elevenítették fel hajdani élményeiket. Egy hozzátartozótól hallottuk a legnagyobb dicséretet: „Ezeken a találkozókon, előadásokon szerettem meg Dorogot."
Dorog szíves otthona marad mindazoknak, akik őrzik a szülőföld semmivel sem pótolható emlékét.
Tudósítónktól
